Junín & volcan Lanín vulkàn

Kedves olvasók!

A svàjci baràtokkal egy rövidet utaztunk, Junin de los Andes vàroskàig, ahol néhàny vacsoràt megosztottunk, fözöcskéltünk, s az argentin Malbec és Torrontes borokkal koccintottunk. Ez volt a készülödés a Lanín vulkàn megmàszàsa elött.

Megvártuk a kedvezo idojárást, kibéreltük a felszerelést (tobbek kozt a VHF rádio), s nekilàttunk kettesben Mikivel az útnak: 1400m màszas homokon, sziklàn, és havon elsö nap, hogy a 2600m-es menedékhàzat elérjük. Az egy nagy szó hogy menedékhàz... mert az ajtaja annak a sàrga pléhsàtornak alig csukódik, és 30cm jég van a cementen... felesleges mondanunk hogy az a rövid éjszaka hideg volt. Mikike ügyesen fözött, teàt melegített, élvezte az új edénykészletet meg a kempinggàzt. Nem tudom honnan merített lelkieröt hogy 4-kor kikeljen a zsàkból... A legnehezebb az egészben reggel 4-kor kikelni a melegbol (relativ meleg), nem lemondani az egészröl, az 1200m ismeretlen hideg sötétröl.
Kilencre megmàsztuk a maradék havas-jeges részt, egy szép napfelkeltével a "sípàlyàn". Látható 2 chilei vulkán a messzeségben, az egyik még most is aktív, fekete csík nyúlik hosszan a nyugati oldalán (cf képek). Örvendtünk hogy sikerült elérni a csúcsot, s méghozzá kettesben. Odefenn boldog az ember, a jutalom a nagy eröfeszitésért a szép panoráma, s méghozzá elsönek értünk fel aznap. A 2500m ereszkedés a Lanín nemzeti park bejàratàig hosszú és fárasztó volt... szerencsére elso nap észre vettuk a cselt, fenéken csúszva ereszkedett egy csoport, s így mi is felit csúszva ereszkedtük, spórolvàn a térdolajjal kb 700m magaslat kulonbséget nyerve.

Egy szép kirándulás és egy szép emlék.

Puszilok mindenkit, Réka

Seuls face á la nature!

Après avoir retrouvé nos amis Suisses à Bariloche, nous avons migré ensemble à Junin de los Andes, pour nous préparer à l'ascension du volcan Lanín, à coups de Torrontes et de Malbec, et de cuisine de haut vol opéré par Jan le chef.

Donc nous avons attendu une fenetre météo favorable et nous nous sommes lancés seuls face á la nature, á deux, bien équipés (radio VHF). Suivant les conseils des guardaparque nous avons entamé l'ascension, en deux troncons: 1400m de dénivelé jusqu'au refuge pourri de Caja, en passant par le Chili, puis 1200m le lendemain jusqu'au sommet. On a souffert des 200 derniers métres avant le refuge, sur du sable volcanique caillouteux (2 pas en avant, 1 en arriére). Et lá surprise, un home sweet home 3 étoiles, en tole ondulée avec parquet de glace renforcé de 30 cm, finition bache plastique, rivets de bouteilles et de rocs, et porte aérodynamique. La nuit s'annoncait trés froide avec nos petits tapis de sol de camping. Nico s'est bien amusé avec notre nouvelle popote, a cuisiné, a fait fondre de la neige, a préparé des thés chauds, meme a 4h du matin... je ne sais toujours pas oú il a puisé sa force.

Le plus dur je crois c'est de sortir de son duvet a 4h du mat, et de ne pas renoncer maintenant, alors que 1200m d'inconnu nous attendent, dans la nuit et le froid, sans guide pour nous motiver. Mais lá-haut c'est le bonheur et la récompense de l'effort, comme á chaque fois, la vue splendide, le sommet.
La redescente fut éprouvante, 2500m entrecoupés au refuge jaune pour faire le sac... Heureusement que nous avions vu l'astuce "glissade sur les fesses" la veille, on a bien économisé 700m de dénivelé ainsi, et laissé une belle empreinte dans le flanc de la montagne (cf photo de loin). J'ai tellement mal aux cuisses que j'arrive á peine á marcher depuis. Une belle aventure en solitaire á deux, seuls face á la nature. PS: un grand merci á Ricky pour la montre high tech qui indique l'altitude, elle nous a été trés utile, pour le moral aussi...

Bises á tous, Réka

PHOTOS CI -DESSOUS KEPEK ITT LENT

Junin & volcan Lanín