Road trip

Voilà, c'est la fin du voyage à quatre... Ricky et Gaëlle sont repartis vers Iguazu voir les chutes. Nous avons bien bourlingué durant ces quelques jours, en voiture... et on en a passé du temps en voiture... 1800 bornes au total. Donc petit récapitulatif des aventures: après le rafting en eaux fraiches et rapides, puis la chevauchée fantastique avec Pablo un gaucho exceptionnel, Ricky a visité un ophtalmo, qui lui a collé un pansement sur l'oeil myope droit... on a du s'y mettre à 3 pour le retenir de conduire avec son oeil hypormétrope restant. La route jusqu'à San Augustin del Valle Fertil traverse en quelque sortes un désert avec presque 43 degrés. Ce trajet fut interminable, même avec la conduite sportive de Ricky... nous les filles avons bien eu peur plusieurs fois d'y laisser les amortisseurs ou la carrosserie. Mais il faut bien admettre que Ricky s'est fait vite à la conduite sur routes type "Europe de l'Est ou Amérique Latine" avec une voiture un peu moins puissante que celles qu'il conduit d'habitude.

On trouve encore plus au nord de ce bled chaud, le parc provincial Ischigualasto ou Valle de la Luna... Patrimoine naturel de l'Humanité (UNESCO), désertique et chaud (jusqu'à 60 degrés en été), c'est le paradis des paléontologues: on peut y voir toute la période triasique, et des squelettes de dinosaures. Nous ne vîmes que des nandous d'Amérique, des renards gris, et des maras... tous vivants.

Puis nous migrâmes à Barreal, d'oú proviennent les photos d'un lac asséché, El Leoncito. Il y règne un vent de folie entre force 7 et 9 sur l'échelle de beaufort (pas le fromage). Dommage, j'ai oublié mon funboard à roulettes...

On se retrouve donc tous seuls, et ils nous manquent déjà. Un grand merci à Nico pour avoir organisé pas mal de logistique durant ce trip, en gardant la tête froide, avec les 3 enfants uniques.

Bises à tous, Réka

Kedves olvasók,

A turistàink útrakeltek ismét. Négyen, autóval bejàrtuk San Juan és Mendoza környékét. Az Ischigualasto sivatagos tartomànyi parkban jàrtunk (az UNESCO-hoz tartozik ez is), a paleontológusok és öslénytanosok paradicsoma, öshüllök csontjait talàltàk itt.

Pontosabb magyaràzatot itt lehet olvasni: http://hu.wikipedia.org/wiki/Ischigualasto

A Leoncito szàraztavon (ez a kép) olyan erösen fúj a szél hogy alig lehet ellene haladni.

Ja és külön elismerés Mikikének, mert hihetetlen türelemmel intézte a programot, hàrom kisebb- nagyobb elkényeztetésben szenvedö "egyke" gyerekkel.

Egy rövidebb elmesélés a Mikike utolsó bejegyzéséröl: lovagoltunk egy "gaucho" val, Pablo a neve, s itteni "cowboy". Hihetetlen müvészek a gaucho-k az idomitàsban, 2 éves munka van egy ilyen pàsztorlóval. De csodàlatos az eredmény: a ló (àltalàban mének vagy kancàk, mert a csödörök tunyàk) minden mikró-kézmozdulatra reagàl. Az egész teste feszült, készen àll minden pillanatban az ugràsra, s úgy gyorsul mint egy versenyautó, helyböl indul, oriàsi izmos hàtsó combjai vannak (külön gyakorlattal kiizmosítjak 2 éven keresztül) hogy helyben vàgtàban megfordul ha kell, vagy irànyt vàltoztat, vagy helyben megàll. S mindezt egyetlen picurka kézmozdulattal kéri a lovas. Ilyet sehol sem làttam még, amit Európàban làtni a burzsuj lovaknàl, az vizet sem vihet ennek a dresszirozàsnak, pedig hogy el vannak telve magukkal. Talàn a csikósoknàl van még ilyesmi, utànna kell nézzek. S mennyi az àra egy ilyen lónak? 3000 Pesos, illetve 600€. Pedig 2 esztendöbe telik bedresszírozni, mindennap kell foglalkozni vele. S ki veszi meg? Egy két gazdag tenyésztö, és akinek tehéncsordàt kell terengetni, mert Argentina nagy hús és börtermelö orszàg. Egyszer jót lovagoltunk ezzel a Pablo-val, mind a 4-en. A mi lovaink a képeken (azok is hihetetlen jól idomitott lovak) 300€-ba kerülnek... S egy burzsuj nyugati elkényeztetett agyonpuszilgatott rosszulnevelt ideges félös ló pedig legalàbb 10-szer annyiba. Nincs igazsàg.

Hasta luego, Réka

San Juan, Cuyo