Que te vaya bien, America Latina!

Bonjour à tous,

Premièrement, rassurez vous, tout le monde est sain et sauf, Santiago a tremblé, Richard et Nico le décriront dans une autre rubrique, ils y ont assisté en direct. Catastrophy, cat's ass trophy... Quant à moi, j'ai quitté le continent sudaméricain, juste avant le tremblement de terre, pour rejoindre la Guadeloupe via Miami, et Haïti. Le retour à la République s'est bien passé, mais c'est une drôle d'impression après 9 mois de vie de Globetrotteur, je suis très nostalgique de ce continent si attachant. On vous fera un débriefing plus complet plus tard, sur ce qu'on a préféré, ou pas aimé.

Richard nous écrira un post sur notre 2ème excursion en Bolivie, à Atacama, à la Serena et à Valparaiso, et probablement sur ses impressions du terremoto de Santiago. Voici une belle image des Bahamas, survolé sur la route vers la Guadeloupe. Le lien vers les photos Picasa du trip avec Richard est en bas de page.

En attendant, demain (lundi) c'est la rentrée. Et j'ai du mal à trouver l'inspiration pour écrire plus.

A la prochaine donc,
Votre Marie-Thérèse

Kedves olvasòk,

Mindenki épen van, Mikiéket ott talàlta Santiagòban a földrengés, de jòl vannak, talàn csak kedden kapnak egy repülöt Richardnak. En éppen ùtban voltam a magasban a földrengéskor, Miami felé; Haïti szigeten is megàllt a gép, a segélyt és az orvosokat letette. A fenti kép a repülöböl volt készitve, a Bahama korallszirte làthatò. Ez pedig itt fejjel lefele a Salar d'Uyuniban, Boliviàaban.

Most a francia gyarmaton, Guadeloupe szigeten vàrom a holnapi elsö munkanapot... csendes visszazökkenés a Köztàrsasàgba és a munkàba. Furcsa érzés visszajönni 9 hònap Màsvilàg utàn. Nosztalgiàs hangulattal hagytam ott ezt a kedves kontinenst. Richard, Miki testvére, ir egy bejegyzést hamarosan, elmeséli az ö szempontjàbòl àtélt Boliviàt, Atacama sivatagot, La Serena-t, Valparaiso-t és a santiagoi földrengést. Ez a kép az elsö és utolsò igazi chilei étteremböl szàrmazik.

Mi majd késöbb irunk Mikivel egy összefoglalòt, hogy mi tetszett a legjobban, mi nem; a hétvégén érkezik.

Puszi mindenkinek

Réka

Atacama & Sud Lipez II

Santiago & Valparaiso

Kedves olvasók:

Visszajöttünk a melegbe (nem disznóvágásra áll itt az idö, mint éppen mostanában Európában) pár ezer kilóméterrel feljebbre, Chile fövárosába, Santiagóba. Érdekes hely ez is, hegyek veszik körül, a Cerro Plomo például 5400-m magasan ékeskedik, havasan, a város láthatárán. Itt is találtak egy Inka gyermekmúmiát, a csúcson. Sok kis hegy díszíti a várost, az egyiken (cerro San Cristóbal) két fürdö is található. Meglátogattuk a nagy melegben a magassabikat, a képeket megnézheti mindenki a Picasa-n. Hasonlít a budapesti fürdökre, kilátással a városra s a hegyekre. Most èppen dög meleg van Santiagòban (35 ès 40 fok között).

Közben 4 napra átmentünk a közeli Valparaiso kikötövárosba, ez Chile második legnagyobb városa, egy órára Santiagótól. Érdekes müvész és egyetemista hangulata van. A város nagyrésze dombokból áll: Cerro Alegre, Cerro Concepción. A bádoglemezzel fedett házak mind színesek, és a falakon hangulatos rajzok, freskók meg tiltakozó felíratok találhatók, vonatkozások az elmúlt diktatúrára például. Most meg várjuk Miki testvérit, Richard-ot, ès tikkadozunk a hösègben a fövàrosban.

Puszilunk mindenkit,Réka

Chers lecteurs,

Nous sommes remontés au chaud, dans la capitale du Chili, et c'est pas un temps à couper du cochon (et le conditionner comme en Transylvanie). Santiago est une ville á taille humaine comme on dit, suffisamment aérée pour une métropole, cerclée de sommets allant á 5400m (Cerro Plomo, oú une momie enfant inca fut égelement découverte). La ville compte également quelques collines, dont l'une (Cerro San Cristóbal) comporte au sommet deux piscines ouvertes, panoramiques. Vu la chaleur de la ville, on ne s'est pas fait prier. Puis profitant de la proximité de Valparaiso, nous y avons fait un détour: c'est la 2éme plus grande ville du pays, et son 1er port.

Valparaiso est drôle comme ville, comptant des collines partout, elle aussi. Les maisons sur les collines (Cerro Alegre, Cerro Concepción) ont des murs colorés, en tôle ondulée, avec des fresques et tags de toutes sortes, militantes et contestataires (témoins du retour á la liberté d'expression suite á la dictature militaire), ou artistiques et drôles. Des vrais chefs-d'oeuvre! N'hésitez pas á aller jeter un oeil sur les photos picasa, sur les deux albums: Santiago et Valparaiso. Et lá on attend Richard, le frère de Nico, et il fait TRÈS chaud à Santiago.

Bises á tous, Réka

Valparaiso

Santiago

Ushuaïa

On ira pas plus loin au Sud.

Après huit mois d'azimut 180, certes avec beaucoup de zigzag à l'Est et à l'Ouest, nous voilà à Ushuaïa. Comment être à Ushuaïa sans penser à Nicolas Culot et son magazine de l'extrême qui berçait nos deuxièmes parties de soirées quand nous étions ados. Hhhhhhhhhh. Donc, on a pas pu s'empêcher de tourner quelques séquences vidéo, où comme vous pouvez le voir nous avons pris beaucoup de risques. Malheureusement, elles ne passent pas toutes sur ce blog et je regrette de ne pouvoir vous montrer la séquence frissons particulièrement périlleuse. On fera des projections publiques en rentrant.

U.S.H.U.A.I.A, la ville la plus australe du monde. Rien que ça. Depuis qu'on est parti, on croise plein de rabats-joie qui disent: "Bein Ushuaia, ça a rin d'esstraordinare, y a rin à y faire, c'est cher et ça vaut pô le coup." C'est faux. Nous avons passé presque une semaine et on est parti avec la larme à l'oeil. D'abord, Ushuaïa, c'est un peu comme un petit concentré d'Argentine. Il y a la rue San Martin, centrale, chère et très touristique, comme dans toutes les villes que nous avons traversées. Et puis un peu au delà, il y a les vrais gens et les vrais commerces. On y mange encore des empanadas et trop de viande grillée. On boit toujours du Torrontès et de la Quilmes. Et les gens sont toujours aussi partants pour parler des heures du gouvernement, pour se formaliser des problèmes nationaux, locaux et persos qui sont tous grâves et bien sûr pour dire un peu de mal des Chiliens. Mais surtout, comme partout, la vie s'arrête quand un match de foot important passe à la télé, c'est à dire tous les soirs.

Et puis Ushuaïa, c'est vraiment beau. Il y a devant le canal Beagle avec ses navires de croisière qui partent vers l'Antarctique et aussi le petit bateau de l'amiral Kersauson. Et derrière, les belles montagnes en toîle de fond. Vraiment, tout ça est bien fait. Le parc national de la Terre de Feu est juste à coté, alors on en a profité pour aller camper quelques jours histoire de finir nos bouteilles de gaz et d'aérer la tente. Pour la plus grande joie de Réka, on a vu beaucoup de bébètes, inoffensives: des oies, des lapins, des futrinka et un petit renard particulièrement rusé qui a touvé le moyen de vider le sac de vivres de nos voisins. Et pour la première fois depuis que nous campons dans le Sud de la Patagonie, il a fait beau. C'est à dire, presque pas de pluie, pas de vent et même un peu de soleil.

Alors avec tout ça vraiment Ushuaïa, ça nous a bien plu. Mais si vous voulez juger par vous même, toutes les photos sont ci-dessous,

A bientôt,

Nicolas

Ushuaïa & Tierra del Fuego

Fordítàs magyarra: délebbre immàr nem megyünk!

Megérkeztünk Ushuaïa vàrosba, nyolc hónap 180° azimut utàn, igaz sok cikk-cakkal kelet és nyugat között. Van egy francia felderítö tudósítàs, Nicolas Hulot nevü iró és riporter àltal szervezett Ushuaïa magasine. Ez a müsor ringatta estéink màsodik részét, mikor tizenévesek voltunk. Paródiàból, jött hogy mi si filmezzünk egy két bemutatót. Sajnos a "séquence frissons" nem feltölthetö a mérete miatt, majd mikor hazamegyünk külön bemutatjuk.
U.S.H.U.A.I.A a legdélibb város a világon. Amióta úton vagyunk, mind csak azt halljuk hogy ott nincs mit csinàlni, nem szép, dràga, s nem éri meg. Ez mind téves. Majdnem egy hetet töltöttünk ott, és szomorkàsan hagytuk magunk mögött a vàrost. Először is, Ushuaia olyan mint egy koncentràlt Argentina: a központi turisztikai és nagyon drága San Martin utca, mint minden vàrosban ahol àthaladtunk (a spanyol uralom alól felszabadító José de San Martín utàn). S kicsit messzébb a központtól, talàlhatók az igazi emberek és üzletek, az lakosok empanada-t és sült húst esznek, Torrontès bort és Quilmes sört isznak, s nagy lendülettel politizàlnak, a nemzeti, helybeli vagy személyes problémàkról, amikor éppen nem mondanak valami kicsi rosszat a chileiekrol. Ennél is érdekesebb, mint mindenütt az orszàgban, az élet megáll ha egy fontos futballmeccs megy a tévében, azaz minden este.
És amúgy Ushuaïa tényleg szép: elöl a Beagle-csatorna, ahonnan indulnak a luxushajók az Antarktiszra, és mögötte a gyönyörű hegyi háttér. Tényleg jól végzett munka. Megragadtuk az alkalmat hogy közel voltunk a Tüzföld nemzeti parkhoz, és elmentünk gyalogolni meg kempingezni néhàny napra, hogy eggyúttal ürítsük ki a gàzpalackot meg szellöztessük ki a sàtrat.
A legnagyobb örömömre -írja Miki- sok kis àrtalmatlan àllatkàt làttunk: vadlibàt, nyuszit, futrinkàt, és egy különösen ravasz kis rókàt, aki kiürítette reggelre a szomszédaink élelmiszer zacskójàt. És ez az első alkalom, amióta Dél-Patagóniàban sàtorozunk és túràzunk, hogy szép idöben volt részünk: értelmezni: szinte nem esett az esö, nem fújt a szél, és meg ki si sütött egy picit a nap.
Szóval mindezzel nekünk Ushuaia igazán tetszett.
Itt feljebb talàlhatók a képek, annak aki a saját szemével kívànja megítélni.

Puszi,
Miki (fordítàs Réka)

Ushuaïa - Séquence émotion

Cliquez sur la vidéo pour une séquence émotion.

Ushuaïa - Séquence tradition

En un clic, séquence tradition

Ide kell kattintani az Ushuaia müsor paródiàjàért: "vadàszat és hagyomàny pillanat"

Cap Horn-fok

Album Photos Képek

Crucero Australis

Punta Arenas est une ville portuaire du détroit de Magellan, au Chili. Avant l'ouverture du canal de Panama en 1914, ce fut le principal port pour la navigation entre les océans Atlantique et Pacifique car les navires y étaient préparés pour le difficile passage du cap Horn.
Il y a une chose intéressante dans cette ville: le cimetière! Que des noms á consonnance croate... puisque 50% de la population de Punta Arenas est... d'origine croate! Clin d'oeil spécial à Sonia et Goranka.
Nous sommes tombés sur un billet "last minute" pour atteindre Ushuaïa en bateau, en contournant le mythique cap Horn. Après quelques hésitations, nous voilà donc embarqués à bord du Via Australis, un bateau de croisière à la clientèle tout sauf backpacker. Je ne vais pas décrire les 4 jours sur le bateau (bar à volonté, repas délicieux... on a encore pris 3 kg, et viré un peu plus vers la dépendance dionysiaque), juste résumer les activités: visite de fjords, glaciers, manchots, lions de mer, tourbières à castors, et course en zodiac avec les dauphins de Peale (ils adorent le bruit du moteur à ce qu'il parait).

Mais la légendaire extrême sud du continent est restée fidèle à sa réputation : grosses pertes humaines en cabine, surtout dans la tranche d'âge 69-79 ans, à type de fauteuil qui se renverse tout seul, de crâne chauve qui s'ouvre, etc. D'après un sympathique médecin navigateur Suisse de notre table: la devise en mer c'est "une main pour le bateau, une main pour moi". Règle absolue lorsqu'on affronte des vagues géantes (pour ma sensibilité nauséeuse en tous cas), vent, pluie, juste pas d'icebergs... Ainsi avons nous passé le 56ème parallèle sud, le mythique cap Horn (cf video á la fin).
Bises, Réka



Punta Arenas-ban szàlltunk meg a "W" túra utàn. Egy furcsa chilei kikötövàros a Magellàn szorosban, bezàrkózott unott emberekkel, talàn a zord szeles esös idö miatt (itt a képen éppen süt a nap). Hamar tovàbb is mentünk volna, ha nem akad egy "last minute" jegy egy hajóra, amivel 4 nap alatt elérhettük Ushuaïa-t, a legdélibb vàrost a Földön, Argentinàban. Punta Arenas arról híres, hogy a lakosok 50%-àt horvàtok alakítjàk.
...Amit irtam 3 óran keresztül, mind elveszett, tehát óriási türelemmel mégegyszer nekilátok, de nem olyan böven sajnos. Hanem megint elkésik ez az oldal közzététele, s készen van már Miki a következö beszamolóval.

Punta Arenasból hajóra szálltunk, mert találtunk egy "last minute" jegyet. Igy 4 nap alatt a fjordokon keresztül elértük a kontinens legdélibb városát, Ushuaïa-t. Hihetetlen út volt, szerettem volna megosztani mindenkivel aki ezt olvassa.
A Tüzföld állatvilága föleg madarakból, pingvinekböl, fókákból, s néhány delfinböl áll (versenyt úsznak a zodiac-csónakkal, szeretik a motor hanjgát). A hódot 1956-ban telepítették ide, a bundája miatt, de elszaporodott, mert nincsen természetes ellensége, s mindent lerombolt, Mohos féle mocsárrá alakított egész erdöket.
A Horn-fok alatt àthajóztunk, hullàmos esös szeles vad idöben, mi lehetett itt annak idején?! Állitólag hajótemetö a Drake szoros. Sok öregember betörte fejét a hajónkon a legendàs 56-fokos déli párhuzamos alatt, a viharos hullámos tengerben. Ahogy mondta egy svájci tengerész és orvos az asztalunknàl: "egy kéz a hajónak, egy kéz nekem"... kapaszkodàsi tengerész aranyszabàly. Ime egy "illusztrativ" video, a Horn-foknàl.
Puszilunk mindenkit,
Réka, Miki