El Chaltén, magyarul

Ez a hegyvonulat a hires Fitz Roy... ezért jöttünk El Chaltén-be, a "trekking" fövàrosàba. De ezt a gyönyörü panoràmàt csak képeslapon csodàlhattuk. Az idö végig ellenünk szegült, igy legfeljebb nem a szemerkélö esöben gyalogoltunk, hanem, csak a ködös hüvös szeles Irorszàghoz illö nyàlkàs idöben. De mindezek ellenére szép volt és nagyon élveztük. Miki egy szatírikus esszés rovatot készített, megpróbàlom a lehetö leghüségesebben lefordítani.
Ha mint mi, az olvasó sem tudja kibogozni, hogy mi a különbség a "séta, gyaloglàs, kiràndulàs, túra, portyàzàs" kifejezések között, akkor jöjjön el El Chaltén-be, a "trek" fovàrosàba, dél Patagóniàban. Rögtön észrevehetö a különbség: az argentinok kopott adidas-ban, esernyövel egyik kezükben és a mate-s felszereléssel a màsikban indulnak sétàra a domboldalon, amikor az amerikai illetve az európai turista, aki "trekkelni" jön, tetötöl talpig modern "technikai" felszerelésben billeg.
A trekker nem viccel, ö gyalogolni (teljesíteni) jött, gyakran egy teleszkópikus bottal. A trekker fontoskodik, koncentràl, és tudomàsàra adja az idiótàknak, a lambda turàzònak, akik elàlljàk az útjàt. Az eredmény végérvényesen ugyanaz: este mindkettö hullafàradtan, vízholyagos làbbal, börig àzva, és sàrosan ér haza. De a gyalogló egy eredeti helyi sörrel oltja szomjàt, amíg a trekker egy citromos Gatorade-el (egy magas energiatartalmú, és vitaminos szintétikus lötty).

Mostànàban hàt nagy a tolongàs az el Chaltén ösvényein, mialatt a nagy sötet télben alig dülöngél 100 bàtor vakmerö. Ezelött 20 évvel epítették a vàrost, nagy kapkodàs közepette, hogy megelözzék a Chilét valami hatàr konfliktusban. Meleg a hangulat, egymàst kerülik, enyhén mondva.

Lényeg hogy gyönyörü a hely, elég 2-3 óràt gyalogolni akàrmelyik irànyba nyugat felé, hogy az ember egy kékes-zöld lagunàban àzó glecserre talàljon. A keresett dísze mégis a Fitz Roy, ez a 3400m-en ékeskedö masszív sziklahegy, szeszélyes Dàma, aki alig engedi magàt megpillantani: mi 4 nap és 30 óra gyaloglàs utàn is csak egy pici déli csücskét pillantottuk meg, két felhö között. Majd egyszer visszajövünk, amikor a turisztikai hivatal majd megoldotta az idöjàràshoz füzödö gondokat.
Ja s egy érdekes talàlkozàsunk volt egy nizzai magyar csapattal, jol esett egy "Jónapot"-ot köszönni El Chalten ösvényein, s egy kicsit magyarul beszélgetni.
Puszilunk mindnkit, Réka, Miki