mardi 7 juillet 2009

La cité des centenaires _ A szàzévesek vàrosa

Vilcabamba, a szàzévesek vàrosa. Semmi tudomànyos kimutatàs nem bizonyitja hogy mi az oka: egyesek a vìz minöségét hozzàk fel mint ok, màsok a levegöt. Azt hallotuk egy öreg Némettöl a buszban (29 éve itt él, a "rosszakat" vadàssza) hogy onnan jön ez a hìr, hogy még hosszan az öregek elmúlàsa utàn élvezte a csalàd az àllami segélyeket. Nem vallottàk be az elhalàlozàsokat, csak évekkel utána... Valószínü itt rejlik a Nagytitok, amiböl szivesen hoztunk volna egy tasaknyi port vagy egy fiolànyi csodavizet, ha tényleg úgy lett volna. Lényeg az, hogy itt minden csendes, nyugalmas, az idö is kellemes. Az emberek mind mosolygósak, meg a fogatlan kis barna vénasszonykànak is minden rànca nevet, amint spanyolul elmesélt nekünk valamit. Jól lefényképeztem volna, de nem illik, gondolom. Egy jó pihenö volt ez a "pueblo" a nagyvàros zaja és büze utàn.
Miki is lóra kerekedett... a nagy kandúr bajusszàval (nincs ki levàgja, pedig nem vagyok oda érte). Hihetetlenek ezek a pici fürge hegyi lovak. Biztos a patàjuk, mindenhol lemennek, mindenhovà felmàsznak, lovassal a hàtukon. Mi még gyalog se birnók. Meredek lépcsöszerü sziklàkon... le és fel... fáradatlanul.
Puszilunk mindenkit, Réka

Vilcabamba ou la cité des centenaires... une légende jamais démontrée par aucune étude scinetifique. L'explication la plus plausible serait une fraude envers l'Etat civil... ils omettaient de déclarer les décès en temps voulu... pour continuer á toucher les pensions. C'est la version d'un Allemand rencontré dans le bus, expatrié ici depuis 29 ans, trés vieux lui aussi.
En attendant, nous avons bien profité de ce "pueblo" tranquille.

Sinon, Nico est bel et bien monté á cheval, courageusement, car j'avoue ce n'était pas facile, même pour un cavalier ayant l'expérience des ballades en terrain très accidenté. Il n'a pas trop râlé, comme en témoignent les photos :-) Non, sérieux, il a été courageux, et a su prendre sur luim, voire même apprécier le galop.
Et si vous aviez vu ces petits chevaux aux pieds très sûrs... épatant, sur la roche escarpée.
Bises à tous, Réka

4 commentaires:

  1. Bon anniversaire Monsieur de Floquet

    RépondreSupprimer
  2. Raaah ben ça alors, je m'ai fait doubler.
    Il n'importe: joyeux anniversaire de même, Nico!

    Bises à tous les deux

    RépondreSupprimer
  3. BON ANNIV VIEILLE BRANCHE!
    Faisez attention aux lamas, ils sont imprévisibles paraît-il...

    RépondreSupprimer