Dzsungel és vúlkán_ Welcome to the jungle and volcano

Rég nem adtunk hirt magunkról, de itt is minden olyan lassan megy mint valahol annak idején... mire megirja az ember lánya az üzenetet, és feltölti a fotókat, arra a képernyö vagy kialszik, vagy éppen egyet gondol a gép, s újra indul... persze mindent elölröl kell ilyenkor kezdeni. Tehát minden lassabb és nehezebb, tehát részben ezért isnincs olyan gyakran fotó, meg ha nincs friss hir.
A hétvegén ellátogattunk a Mindo dzsungelbe, ahol egy kábel vezet át egyik dombtetöröl a másikra: a "légi taxi"... egy hangulatos bajuszos pilóta segítségével.
Erdekes hely: nincs meleg, fény is alig akad, tele van virággal, meg vizeséssel... (képeken látható).
Van egy múzeum az egyenlitön, tele kisérletekkel, aminek fele sem igaz fizikai szempontból vizsgálva: a vizörvénylése a szifonban, 1m-rre az egyenlitötöl hogy változtat irányt az északi és a déli fél között (Coriolis erö)... meg hogy milyen kevés az ember ereje pont az egyenlitö vonalán... zsiványmese az egész...
Másnap ellátogattunk a Cotopaxi vúlkánra, és fejfájás nélkül kényelmesen felértünk 5000m-rre, a gleccser lábához. Ilyen magasan sosem jártam, érdekes, nagyon élveztük.
Onnan tovább már csak szegescipövel lehet haladni, meg kalapáccsal. Majd talán ha lesz még rá alkalmunk, megpróbáljuk. Szeretném ha visszamehetnénk. Most lemegyünk a tengerszintre 10 napra, s elvesz a magaslati türöképességünk.
Látható a képeken, hogy olyan nagyon hideg nincs ilyen magasan, itt az egyenlitön. Messze elláthattunk volna, sajnos ködös idöt találtunk odafenn.

A turista vezetöink : Carlos és Abbie, hangulatos társaság, szerencsénk van velük.


Mik az ország sajátosságai, eddig?

- tengeri malacot esznek: úgy hivják hogy "cuy"...,
- yucca levet isznak "chicha", amit csak az asszonyok készithetnek... szerencsére nem kellet megkostólnunk eddig; összerágják a yukkát és a saját "amylase" enzimjeikkel készitik... tehát megrágják és visszaköpik többször... Persze visszautasitani sértö lenne.
- fejet zsugoritanak, de a mai emberjogi idökben már csak majmokon gyakorolhatják hagyományukat. (Erröl is vannak képek a picasa-n).
- a wc-be papirt dobni nem szabad (vékonyak a csövek), igy mindenki egy kukába gyüjti nyomtatványát... egy kis idö eltelik mig az ember megszokja.
- kokát rágnak... vagy finom teát fogyasztanak (üzletben árulják, mint nálunk a mentát, sok jó anyagot tartalmaz, mint az ezerjófü, és nincs drog hatása)
- a papucs-autó csomagtartójában, hátul és egyedül szállitanak alvó gyermeket, 2 biciklikerék és pityókazsák közt, a Panamericana gyorsúton... messze állunk az európai normáktól, ahol babaszék is kötelezö...
- kicsik és kevés köztük az arányos ember, olyan "cövek" tipusok és nem különösen szépek
- a piac (Machachi-ban) tiszta és dús, meg nem büdös, pl. Szeredához képest; jön hogy levest fözzön az ember. Vettem is egy bab félét, de furcsa, szét kell mégegyszer bontani, aztán inkább elajándékoztam a háziaknak, s most megyünk bablevest fözni, ismertebb babból .

Puszilunk mindenkit,

¡Hasta luego!
Réka

Nous n'avons pas donné de nouvelles depuis quelques temps, mais la connection est ici assez hasardeuse, et on a bougé un peu, enfin!
D'abord la visite d'un musé á côté de la Mittad del Mundo (pas le truc touristique, mais l'autre): On y trouve un tas d'expériences plus bidon les unes que les autres d'un point de vue scientifique: genre on a moins de force pile sur la ligne de l'équateur, ou l'expérience des syphons inversant le sens giratoire d'écoulement de l'eau selon l'hémishere... Coriolis ou pas, moi je n'y crois pas.
Donc découverte de la jungle, avec un taxi aérien, piloté par un moustachu détendu, et un gringo encore plus détendu, debout dehors sur un petit support et simplement accroché par un bras au chariot, à plus de 300m de haut... l'inconscient.

Puis la montagne, enfin retour en altitude, avec Abbie et Carlos, nos guides sympas (un bon tuyau pour ceux qui veulent visiter le pays, et tant qu'on y est, dans les bons tuyaux à noter également: notre auberge La casona de Mario: un Bob Sinclar émigré argentin, qui adore le jardinage).
Donc après 10 jours à Quito, jusqu'au pied du glacier, et cette fois sans migraine, l'ascension jusqu'à pas moins de 5000m (pied du glacier sur le vocan Cotopaxi), ne nous a plus posé de problème, on arrivait a plaisanter, à papoter, et à rire, contrairement à l'ascension du Pichincha ;-) Voilà, on est contents, c'était une première et ce fut génial.
J'espère qu'on sera assez en forme dans 10 jours (on redescend un peu au niveau de la mer) pour retenter une ascension, jusqu'au sommet cette fois.

Nico va vous parler des "cuy"- prononcer kouïe-, plat traditionnel à petites pattes... qui couine quand ils entendent en France la voiture du père de famille rentrer avec de la salade... on n'a pas encore goûté... Du bordel sur les routes... au choix : le gamin qui dort, seul, sur les sacs de patates et les vélos, sur l'arrière d'un pick-up, à 100km/h... vivent les sièges-bébés!
Ou des wc où il ne faut point jeter le papier... on collecte gentiment les paperasses du jour dans une poubelle à côté, la classe!!!

¡Hasta luego!
Réka