Ott jàrtunk ahol a madàr sem jàr, csak egy Vukkot meg nöstényét làttuk a menedékhàz mellett, de attòl feljebb: semmi, csak a fehér sivatag, hó, jég, csipös szél, hideg... Erdekes tapasztalat volt, nekivàgni a Cotopaxinak, 5897 m-es vulkànikus csùcsnak. Itt az egyenlitön egy ilyen magassàg külömbözik az europai magaslatoktól, igy hasonló ez a csúcs nehézségben a Mont Blanc-hoz (ami "csak" 4808m). Ejjel 1-kor indultunk a menedékhàzból (4800m-en), egy rövid kényelmetlen éjszaka utàn, a sok horkoló turistàval és alpinistàval telirakott hàlóból. Carlos a túravezetö haladt elöl, utàna én, s legutól Mikike. Elöttünk egy profi csapat, utànunk meg többen, akik késöbben indultak. Egy óra gyaloglás utàn, felhúztuk a gleccseres felszerelést (kötél, meg szegek a cipöre). Minden jól zajlott, kivéve a hideget. Amint megàll az ember, màsodperceken belül hül le. Pedig gyakran kéne megàllni, ilyen magasan... Ezért a hideg miatt, 5500m-en visszafordultunk. Fàzós vagyok, nincs mit tenni. Igaz hogy ruhàink sem voltak egészen megfelelöek egy ilyen magas túràra.
Az éjjel nem értek fel sokan a csúcsra. A 25-30 emberböl csak 2 túrista (2 nagydarab jól felszerelt fiatal) meg egy alpinista pár értek fel. Maradt volna 2 és fél òra út, a rajzon jól làtszik, meg a fotón is, a piros pont a vulkànon a visszafordulàsi pont. Sajnàlom mert a hideget leszàmitva jó kondicióban voltunk; nem làttuk a csodàlatos napfelkeltét a vulkàn pereméröl. Nehéz egy dolog az ilyen magaslati sport. De érdekes tapasztalat az ember fizikai és szellemi türöképességéröl, meg akaraterejéröl.
Egy màsik hegyre sikeresen felértünk szinte 6 oràs gyaloglàs utàn: az Iliniza Norte-re (5126m).
Magyaràzatok talàlhatòk a fotòkon (kevés van belölük mert külön expedició elövenni a gépet ilyen hidegben).
Puszi mindenkinek aki olvassa
Réka
L'ascension (même inachevée) du Cotopaxi fut une nouvelle expérience, impressionante, tant sur le plan physique que mental. Une rude épreuve contre les éléments, et soi même. Je suis contente d'avoir essayé, juste un petit pincement au coeur de ne pas avoir atteint le sommet, pour y admirer le lever de soleil (le temps était idéal le matin). C'était ma première fois aussi haut, sur glacier, dans de telles conditions (de haute montagne). Nico a bien décrit ci-dessous l'enfer que ça représente. Il y a peu de photos, car sortir l'appareil était un vrai challenge :-) On a arrêté l'ascension à cause du froid, la forme physique étant là. Je suis frileuse, j'y peux rien, c'est ainsi. La prochaine fois je louerai une combi d'astronaute. C'est con, on y était presque: comme disait Carlos: "falta poco", juste la partie la plus dure, et 2h30 de grimpe.
Mais on a réussi l'Iliniza Norte, 2 jours avant, à 5126m. Cf photos ;-)
Bises à tous et à la prochaine
Réka
Aucun commentaire:
Enregistrer un commentaire